Beszámoló egy búvárbázis életéből

avagy részletek egy magyar bázis életéből Egyiptomban – Marsa Alam mellett 

2008.10.22 – Búvártanoda Hazamegy – beszámoló elindul
Igyekszem, ki fog derülni idővel, hogy mi kerekedik ki belőle… azaz lássuk mi is történik Marsa Alamban Tondoba Bay-en egy magyar búvárbázison:
Elsőként engedjétek meg, hogy magamra mutassak, azaz én MPet vagyok sokan sok néven ismernek, de maradjunk ennél a megnevezésnél a jövőben, meg aztán így fogsz remélem máshol is megtalálni… a bázis létrejötte kapcsolódik nevemhez, de ezen túlmenően oktatok, és merüléseket vezetek.

magyar csapat 4 főből áll rajtam kívül, abc sorrendben:
Balázs, azaz Bali – aki főz, mivel szakács, 
Csabi – aki a beszerzéseket, transzportokat intézi,
Móni – aki szórakoztat, kiszolgál és elszámoltatja Csabit,
Robi – aki a merüléseket vezeti, illetve a felszerelésekért felel, valamint remélhetőleg oktat a jövőben.

Az arab párdon egyiptomi ‘legénység’ a következő:
Ahmed – aki az arab főnök, mellékesen a könyvelő (Methat) öccse, aki a kapocs a többiek fele, mivel beszél angolul,
Mahmud – az új munkaerő, aki mellékesen ma érkezett és elvileg mindenes lesz, azaz mosogat, takarít, rendet rak,
Mohamed – a furgonnal együtt bérelt teherautó sofőrünk,
Ramadán – aki nem ünnep, csak a neve az és ő is mosogató, rendrakó, egy kicsit csökkent szellemi képességgel, de nagy szorgalommal, ami rajta kívül senkire sem mondható az arab világban, eddigi tapasztalataim szerint.

Nem is akarom tovább ragozni a bemutatást, lássuk mi is történt ma.

0 órakor elindultunk Hurghadába, a hazatérő csapat kisbusszal, Csaba, Robi, Mpet kocsival, mivel mennünk kellet vízumot intézni (mivel Robinak, Csabinak lejáróban van). Megérkeztünk a reptérre 03:30-kor és szomorú búcsú után irány alvás, ami már ránk fér. Ébredés 8-kor elvileg – gyakorlatilag fél órával később, igencsak érdekes állapotban. Mire elkészülünk, fényképezkedünk, fénymásolunk (mivel reggel megtudtuk, hogy kell 2 fénykép, 2×2 útlevél másolat (a fényképes és a vízumos részről is 2-2)), addig 10:30. Irány Ahmed, aki elvileg segít nekünk vízumot intézni. Mikor már minden ősszeállt: “Menjünk az irodába!”, Ahmedünk ekkor közli: most zárva, mert ezt mondta a bátyja Methad (megjegyzem, hogy péntek kivételével minden nap minimum 12:00-ig nyitva a hivatal, továbbá nincs lehetőségünk máskor menni, ha most nem intézzük el, haza kell mind a 3-unknak menni, vagy illegálisak tartózkodunk Egyiptomban…), sebaj nézzük meg hátha mégis nyitva és már megyünk is! Persze Ahmedünk nem találja az épületet, egy kis telefonos segítség, és már meg is van, ráadásul nyitva a hivatal!
Sorban állás fejcsóválás, Methad is megjelenik (Jé bejött az általa zártnak nevezett épületbe), na jó, papírtöltés és hurrá leadjunk, na ekkor kell várni, telik az idő 1-2, majd még 4 óra, és már mehetünk is a 3 hetes ideiglenes pecsétünkkel. Na még egy kis bevásárlás, majd evés és internetezés (módosítom a marsaalam.hu weboldalt) és már másnap van, mikor végre lefekszem az ágyambam azzal a tudattal, hogy ébredés 5 óra múlva.


2008.10.23 – Neves ünnep a mai – feláras égő arabbal 
5:30 ébredés, irány begyűjteni a 6:00-as időpontra megbeszélt Ahmedünket, mivel megyünk vissza Marsa Alamba (290 km), pontosabban a marsa alami reptérre, mivel érekzik az új csoport 9:30-kor egyenesen oda. 6:10 Ahmed sehol, hívom és frissen ébredt álmos hanggal közli hogy baj van az autóval amivel a megbeszélt találkozási pontra kellene érkeznie, ezért nincs a megbeszélt helyen (ami 5 perc gyalog az ébredési pontjától), de biztosít, hogy 10 perc múlva ott lesz. 6:25-kor hív, hogy ne ott találkozzunk, ahol megbeszéltük, hanem a hurghadai reptér előtt, mivel az útban van Marsa Alalm felé, hát el is indulunk a megadott új találkozási helyre. Ahmedünk is éppen ekkor érkezik és a rossznak mondott autóból száll ki, majd beül hozzánk és már megyünk is! Érkezés 8:50-kor a reptérre, ami 65 km-re van Marsa Alam várostól, ahonnan a Tondoba Bay további 14 km-re van, azaz majdnem 80 km a reptér – bázis távolsága. A reptér előtti körforgalomban vár a kisbusz (aki a vendégeket fogja szállítani), a sofőr dörzsöli a tenyerét, mivel annyit kér ezért az útért, mintha 1 teljes napig dolgozott volna, de nincs más lehetőség, fizetni kell!
Várakozás a reptér épültete előtt, mind a vendégekre, mind a kisbuszra ami “eltévedt 2 km alatt az egyenes úton”, mind a pickup-ra (ami a csomagokért jön), vajon milyen sorrend alakul ki érkezésileg? A befutó: kisbusz, vendég, pickup, azaz vár a vendég a pickup-ra… De megérkezik az is 10 perc késéssel (persze nem engedték be a reptéri sorompónál elmondás alapján…) Vendégek szeretnének rögtön merülni! Na ez jó mert nincs engedélyünk még, amihez nem kell más csak útlevél másolat (ami megoldható), meg türelem. Az idő telik, elvileg 13:00-kor megyünk merülni, de már 14 óra is elmúlt, majd 15 óra, mert hiányzik a pecsét (2 órája közölték, hogy 10 perc múlva kész, Allah hatalmas és sikerül egy bánat pecsétet 2,5 óra alatt rányomni a papírunkra, azaz sötétedés előtt merülés a kikötőben. Látótávolság 2-5 m sötétedik, Wellcome in Marsa Alam Potapecsku (csehül búvár elvileg, mivel cseh a csoport)! Kijönnek, szép – szép, láttunk halakat, 1 órát merültünk már sötét van és eljött a vacsora ideje is. Gulyás! Hurrá, szedek, 3 kanál után hirtelen teljes sötétség, ez nem zavar eszem tovább, 10 másodperc után robbanás, ez már kicsit zavar, majd további 5 másodperc, mintha tűzijátékot lőttek volna ki az épület mögött, a csehek nézik is nagy vidáman! Hurrá tűzijáték az érkezés tiszteletére, persze a bumm a levegőben elmarad, helyette arab ordibálás, hát leteszem a kanalam, amúgy sem látom a tányérom és elindulok megnézni mi is történt. A látvány lenyűgöző: vonszolják ketten az eszméletlen Ramadánt, vizet, vizet! kiáltásokkal, közben hátul csendben ég a generátorház hangszigetelése, amit Andrással fabrikáltunk 2 napja, Balázs káromkodva fel alá jár. Kapom is elő a wc öblítéshez kikészített 19 l-es flakont (mivel megjegyzem 2 napja nincs vizünk, bár 3 napja megrendeltem, és azóta akárhányszor kérdeztem, illetve kérdeztettem, hol a víz, a válasz: még 5 perc!), na mi történt? – választ nem kapok. Ramadán mint egy halott, persze mire visszaérek, már betuszkolták a pickup-ba és nagy gázzal elviszik. Csaba, Robi, Ahmed meg Marsa Alamban éppen intézi a vízumkérés hátralévő részét, hívom is őket, mondom mi van, mennek a korházhoz, a pickup-pal egyszerre érkeznek, én közben eloltom a maradék tüzet, és megállapítom, hogy az aggregátorunknak vége. A vendégek gyertyánál ülnek, nem tudják mi történt (igaz én sem) és ez a lényeg (elmaradt a tüzijáték, hibás volt a rakéta biztos…). Fokozatosan kiderül a részbeszámolókból, hogy Ramadán elvesztette az eszméletét, délután még sánta volt, de a nyomok alapján helyből ugrott 2 m-t, minimális égési sérülést szenvedett a lábán, kezd magához térni (ennél Mahmud volt látványosabb, neki Balázs elmondása szerint égett a gatyája, de nem lett semmi fizikális baja). Csabi visszajön adok neki egy kis pénzt, hogy vegyen már egy új aggregátort. Közben teljesedik ki a történet: agregátor leállt (ekkor sötétedett be), Ramadán ment benzint tölteni bele, hogy ez hogy sikerült nem tudom (de az biztos, hogy cigi volt a szájában), de felrobbant aggregátorral együtt, aminek a végeredményét, ami 4m magas lángcsóva volt, látta Balázs, aki a konyhai CO2 oltóval kezelte az esetet. Ami a lényeg, nem sérült meg senki (leszámítva egy szerencsésen kicsi égési sérülést), Ramadánt 1 óra múlva haza is engedték, nagy a vidámság, ittak is egy sört arabok fejenként (Korán tiltja, de már sötét van), Balázs a hős, de jó, még az új aggregátor is megjött, persze az egész cehhet MPet állja. Víz is megérkezik éjfélkor, 3l viszki után, mindenki vidám, már aki még mozog a vendégek közül, na irány alvás! (02 óra)


2008.10.24 – Merülünk, Dugongot (tengeri tehén – avagy Szirén) nem látunk 
07:30 ébredés, a terv: (tegnap leegyeztetve mulatás közben), 8:30-kor indul pickup Abu Dabbabba (Dugong lakhely az egyik itt lakik a vörös tengeren (nincs is több Egyiptomban)), 9:00-kor indul a kisbusz és jó lesz!
8:50-kor Mohamed (a pickup sofőr indul zuhanyozni…), vidám, minden a terv szerint!, én közben szerelem az új aggregátort, elvégre áram kell napközben, kell este a hideg sör! – még nem ettem, a pickup is elindul Ahmeddel 9:05-kor, kis futkosás 9:15 indul a kisbusz.
A lényeg a pickupnak előbb kell megérkeznie, helyet foglalni, kipakolni a felszerelést, hogy a vendégek a készbe érkezzenek. Hívom is Ahmedet, merre járnak, remélem jóval előttünk, mikor a marsa alami benzinkútnál járok, ekkor közli, hogy a kútnál vannak, de szívesen megvárnak. Anyád! – és megvárnak, haladunk sorban, de amikor épp készül a kisbusz leelőzni a pickupot, leordítom az összes helyi erőt, és ezt követően szépen helyreáll a sorrend: elöl a pickup, közvetlen mögötte a kisbusz, a vendégek örülnek… a következő kanyarig, mikor a 100 literes lábmosó alumínium lavor (kb 10 kg., ebben mossuk meg a lábunkat a homokos tengerparton gyaloglást követően felszerelés letétele előtt a “tiszta ponyvára” (párdon szőnyegre) lépést megelőzően) UFO formájában felszáll a pickupról (mivel nem kötötték le) és leszállási helynek a kisbusz szélvédőjére kér engedélyt, de ebben egy fuvallat szerencsére meggátolja (gondolom: “de jó még élünk és a pickup is kap egérutat, amíg összeszedjük a lavort” – de MPet tervez, helyi erők végeznek, a pickup persze megáll, mire én leordítom Ahmedet, hogy mi ez az egész, aki leordítja a kisbusz sofőrt, hogy miért fürdött nálunk (ezt megértetem már, mert persze gyorsba 9:00-kor lefürdött ő is, még jó hogy már 2-szer láttam életemben), na megy tovább a kis csapat, megérkezünk, persze nincs már jó hely a kipakoláshoz, a pickapról lepakolunk, forr a fejem, még mindig nem ettem, nem ittam, de mosoly és irány a tenger, találjuk meg a dugongot! Csapat a vízben, jel menjünk le, és szégyenlem, de leírom, nincs rajtam ólom… Bakfitty! Szerencsére a csehek között 1 oktató is van gyorsan elkapom, elmondom 8m mélységig előre, majd jobbos, és tovább, de jövök!, kirohanok, ólom, felvesz, vissza, merülés, gyorsúszás, 1 csoport balra, még egy láttad a Dugongot kérdés a víz alatt, nem-nem…, tovább, pulzus 200, megvan a csapat, éppen fotó teknőssel! Na nézzük van -e még levegőm, na az már nincs túl sok (140 bar), de még van vagy 45-50 perc dugong keresés… nézzük 8m-en, 10m-en, majd egyre lejjebb. Balra nagy tömörülés, hurrá ott lesz, ott is van Robi, meg az ő csoportja, meg egy 2m-es rája, ami nem dugong, persze ekkor már 20m-en vagyunk levegőm 80, még 30 perc, kinek adok, és mit, ha kell… szerencsére még van a csoportnál bőven, csak én fújtatok, mint valami szerencsétlen. Na sebaj, keressük tovább, de nincs meg, na végre a csoport is kezd kifogyni a levegőből, nekik 50, na induljunk ki! Kiérünk nekik 30, nekem 40, rendben! 1 óra pihenés irány vissza rövidke reef nézésre, tervezett idő 40 perc, 60 perc után (éljenek a fotósok), már kint is vagyunk a vízből. Csabi megjött, van ebéd, végre eszem! Pihi 45 perc (bealszom), vissza dugong keresés, úszunk Robival párhuzamosan, fel-alá, fel-alá, dugong sehol 60 perc kijövünk, mindenki kiütve, irány haza vacsi!
Nincs buli, nincs ivászat, mindenki oda van, csak én megyek még be 11-kor Marsa Alamba Eurót váltani, ami ezzel el is fogyott, az árfolyam: szívinfarktus 6,92! 8,35 volt 3 hónapja, mikor 235 Ft volt 1 Euro, most 275 Ft, azaz 1 LE most 40 Ft, 3 hónapja 30 Ft volt… Éljen a gazdaság és a válság! Azt el nem tudtam volna képzelni, hogy az egyiptomi ‘valuta’ a csodás LE, nyomorult, szerencsétlen, bénázós, vicc ország közepén 33%-ot erősödik 3 hónap alatt a forinthoz képest!!!! Ez már sok, minden a régi Ft-os árra van kalkulálva, még szerncse, hogy időközben átírtam az árakat Euróra, de az is bukó már… Na de szép a tenger! Alvás 0:30.


2008.10.25 – úszni – úszni – úszni 
Robi ma vizsgázik, ezért MPet megkapja az összes vendéget, meg persze ígéretet tegnapról, hogy reggel 2 zodiák várja 9:30-as indulással a helyi kikötőben… Mondom is séta közben a cseh vezérnek, lehet, hogy egy zodiákba csak 4 ember szállhat be, (elvileg 8 személyes, de arab állítás szerint csak 4 főre van engedély, na igen, fizetni a körök alapján kell), és lehet, hogy nem tudunk egyszerre kimenni, mert hát… 
9:30 mindenki ruhában, a 2 zodiákból az 1-ik nem is vihet búvárt a kikötőből, mivel napi hajó zodiákja és az nem merültethet a kikötőből, csak a hajóról, de jó a másik, de csak 4 embert vihet, ott állunk 11-en, jön a megoldás, a másik bázisnak van nagy 12 személyes zodiákja, jön az alku kézrázás, indulunk, na-na, hova olyan sietős!!! Az csak 7 főre rendelkezik engedéllyel (de 12 személyes)! Sebaj ott a 4-es is (ami 8 személyes) 7+4 az bizony 11, nem állít meg semmi, csak persze ez dupla ár a megbeszélthez képest… Na igen és 15:00-kor szeretnék menni második kört a zodiákokkal, persze azt nem lehet, mert lehet hogy 14:30 -kor a nagyra vendégek jönnek és első a vendég, de az enyém a lehetőség 13:30-kor!
Gyönyörű a merülés, 60 perc, úsztunk vagy 500 m-t, azaz meg sem mozdultam, fotózva minden. Persze program felborulva, gyors ebéd, és vissza, a következő merülésre, megbeszélem a zodiákosokkal, hol megyünk be, hol jövünk ki, csobb és meglepi ott vagyok, ahol ki akartam jönni… – már vége is a merülésnek? 1 perce vagyunk a vízben, de már nem arra megyünk amerre elmondtam, hátha senki nem veszi észre… kavargás, mély, rossz látótávolság (reggel 30m volt, most 8), látvány semmi, de tisztul, egyre szebb a látvány, már egész szép minden, jó lesz ez – gondolom, de hol van 2 ember? – Megvannak felmentek, csak nem szóltak mert az úgy jó… Mert elfáradtak, “a jó életbe” – gondolom, de szépen még a víz alatt vagyunk, nagy muréna… remek. Feljövetel 59-ik percben, vissza part, készüljünk harmadikra. 30 perc pihi, közben arabok markolóval kirángatják a partra az elsüllyedt fa hajót, amit még 5 napja használtunk. Csodás! – csoda, hogy mindenki életben maradt a művelet során. Mondom a csoportnak ha innen indulunk: sokat kell úszni a következő merülésnél addig hogy lássunk is valamit … na az nem jó! – Megoldás: induljunk onnan, ahova érkezni kell. Hát jó! Indulás! Találjuk meg hátulról azokat a csúcsokat a homokon (de nem véletlen az indulás és érkezés sorrendje, mert egyik irányból könnyű megtalálni a másikból meg kérdéses), na nincs is meg a keresett köztes cél, cserébe 25 perc úszás a homok felett, ahol semmi sincs még egy hal sem. Na aztán végre, fal, tűzhal, krokodil hal, de már sötétedik, vissza az indulási pontra, ismét hol az a eltűnős páros? – már kimentek a vízből, mert fáradtak. Én is az vagyok de még a vízban, ki akarok menni, nézelődünk még egy kicsit 50 perc, feljöhetünk, kint vagyunk… Felszerelés elmosás, vacsi, egyeztetés holnap Elphinstone 9-kor, de jó! Hogy nézel ki Ramadán? Nincs valami krémünk égésre?, Ramadán az égési sérüléseire hajkrémet ken 2 napja… na nekem végem, de még pénzt kell szereznem holnapra, hát rajta!


2008.10.26 – Zodiák vesekő ellen 
Nagy nap a mai, mehetünk Elphinstone-ra zodiakkal, mert van szabad hely! Hurrá! Meglepetés, tervek szerint, kis késéssel ugyan, de minden rendben, megérkezünk Elphinstone-val szemben lévő bázisra, már vár a vizen 2 db nagy 8m-es dupla motoros zodiák, az idő napos, enyhe szél északról, már előre örülök, hogy jó lesz a mai nap, bár Robi még mindig nincs itt!!! Egyeztetünk: 2 merülés között kijövünk felszerelést cserélni(ezt kéri a csapat), nem maradunk a merülési helynél átszerelni tele palackra (ez opció), zodiákozni akarunk oda-vissza kétszer, ez lesz ám az élmény!!! – Miami Vice száguldás a vízen…
Beülés vidámkodás, kapaszkodás, indulás, aztán döbbenet 2-3 m-es hullámok a parttól 300m-re, teljes vihar a biliben – Izirájder Öcsém!, milyen vidám föl-le, föl-le mint a régi Bartók Béla úton a csuklós busz hátuljában, eltelik 5 perc a csapat ekkor már nem vidám, nézik hova is kellene érkezni, már megtettünk, vagy 600m-t, na de még nekünk hátra van 8km, ezt még nem tudja senki rajtam kívül. Arcizmok feszesebbek, már nincs vidámság, 30 perc után látok 2 hajót, kb fél centisnek látszanak, rémült vendég megkérdezi kézzel lábbal: oda megyünk? – ODA…
Merülés majd kárpótól, gondolom. Nagy fal sodrás, 90m az alja, max 30m utazás, egyben a csapat, hol a cápa, SEHOL… megérkezés, még egy kis pancsi, nem akarunk kimenni a vízből, hiszen vissza kell menni a partre a felszerelést cserélni, ahogy kértük, nincs mese, hát irány vissza, az út 15 perc végig hullámvölgyben, végre száguldás, ez már jó! Na ki jön másodikra? – ŐŐŐŐŐŐ….. a csoport fele sem. A forgatókönyv a második merülés alkalmával azonos…
15:00 Ebéd végre!, hiába eddig tartott a tervhez képest. 1.5 óra csúszás, de a csapat ismét lelkes menjünk harmadikat merülni! Irány a kis öböl, fogom a fejem, megy le a nap, de ez rajtam kívül senkit nem érdekel… az elején,… aztán meg nem látunk semmit, mindenki rá is jön miért, mert már sötétedik, mire kijövünk, leszerelünk, ránk borul az egyiptomi éjszaka, irány a vacsora! Remélem pihenünk, mert holnap korán kelés, találkozás reggel 6:00-kor!, persze éjfélkor még megünnepeljük az óraátállítást és azt, hogy Robi oktató lett!


2008.10.27 – Nagy hullám – cápa balra 
Ébredés 5:00! Hurrá megyünk hajózni, de előtte dobjunk össze reggelit a vendégeknek (Balázs alszik)… 6-kor toporgunk a kikötőben vendégeket nem látok (ez a megbeszélt időpont), persze már mindenki a hajón van. Ez ám a lelkesedés!, Indulunk is, egy kis papír, na meg ellenőrzés, pöfög a gép (Millenium, de nem a Falcon) és indulás, a tervezett út 2 óra, 3-ik percben mindenki alszik. Láss csodát, 8:30 megérkezünk Shaab Sharm-hoz, kikötés röpke 20 perc, terv, eligazítás, öltözés, 1-es csapat indul kis zodiákkal, utána rögtön 2-es vezetésemmel és csobb! 1 perc 20m, sodrás elkap, csoport lemarad, úszom szembe a sodrással, 2 perc 30m csoport is sodródik, ja igen ez drift, gyorsabb mint az egykori piros 7-es, 4-ik perc 50m-en cápa, 40m-en stop persze a csapat már félig kábulatban 1 perc a cápa fölött 10m-rel (fehér uszonyú szirti 2m-es…) aztán szépen terelem fel a csapatot, 30m, majd 25m zátony vége, kanyar jobbra 22m, hopp egy teki, úszás, mert a lábunk még sodródik, 15m, pihi, lassú levezető, csapat egyben, megvagyunk! Nagy az öröm a hajón a 2. csoportban, az 1. csoport bánatos, mert ők nem látták… ilyen a tenger. Második merülés nyugalom, nézelődés, gyönyörű, majd ebéd, nekem meg elindult a hasam… nem kicsit, de legyünk vidámak, gondolom, a hajós kaja nem jött be annyira (de ilyen gyorsan? ahogy Móni mondja: ‘Van bajom’, hiába Balinak köszönhetően elmúlt az egyiptomi védelem, pedig előtte, már a helyi “csárdában” is jókat ettem, hogy mit, azt nem tudom, mellékhatás nélkül), irány haza szembe hullám, aki bujt, aki nem megyünk, mert a csapat kíváncsi a gazdag Marsa Alam Cityre. Én meg rohanok az első WC irányába…


2008.10.28 – Roncs és a Volner fivérek 
Üdvözlet Punat! Reggel ébredek, telefonomon üzenet: megérkeztek a Volner fivérek Marsa Alam kikötőbe. Ami igaz, az igaz, mára vártuk őket, csak éppen roncsra tervezünk merülést, indulás 9-kor a terv szerint, de Marsa Alam kikötőben (14 km a másik irányba) is 9-kor kell lennem, megoldás, később indul a csoport, amelyik, már 8-kor a bázison toporgott, hogy miért, azt nem tudom…
Elindulunk roncs felé 9:30, merülés, ebéd megérkezik, közben Rescue tanfolyamba csöppenünk, ami túl életszerűre sikeredett, mert el is indultunk menteni gyorsan… Na vidám, ha-ha-ha… A második merülés is gyönyörű, mindenki elégedett, és mélyen alszik a bázis fele vezető úton. Vár a vacsi, aztán az éjszakai merülés, tervezett indulás 20:00 óra, tegnap 10-en jelezték, hogy mennek, ma 2-en maradtak, ami azért szép, mert meg kellett vennem az engedélyt 12 főre, ami persze megint bukta, azaz tanulunk, ha kell valami extra, előre fizettetünk a jövőben, ezúton kérek mindenkit, hogy elszámolás érkezéskor és extra programokat kéretik előre kifizetni, mivel itt aztán még a wc-re menetelhez is engedély kell, amit, persze ki is kell fizetnem nekem, függetlenül attól, hogy akar-e utána menni valaki vagy sem, ez pont azonos összegbe kerül, kéretik előre gondolkodni!
Ami a lényeg, szeretnék hazajutni, de még mindig nincs repjegyem..
Ez az állapot, marad, amíg heves telefonálásba nem kezdek és hála a József Attila Gimnáziumnak (JAG áldassék a neve!) van jegyem holnap 15 órára!!! – A szép az, hogy Csabi 39 fokos lázzal küzd, köszönhetően a hajós kosztnak és pillanatnyilag 5 perces időközökkel rohangál a vizesblokk irányába, már ahogy még bír (az biztos, hogy lassul) – persze neki kellene vezetnie…
Pikk-pakk éjfél ismét, megyek is aludni végre!


2008.10.29 – Irány haza – vagy mégsem? 
8:45-ös találkozó időpont helyett, már mindenki 8:00-kor a bázison toporog, kivéve minket…
Csoport indul, reggel 9:00 irány dugong, amit nem láttunk múltkor, hátha ma sikerül megtalálni, de már látszik a szemeken a fáradság, hiába ez már a hetedik merülési nap! Még reggel belefér 1, mivel a csoport gépe holnap 11-kor indul, hát hajrá (ezt már előre ki lett fizetve, hiába gyorsan tanulok)!
Én meg megyek haza, csak el kell jutni Hurghadaig, kis szervezkedés, rakodás, rohangálás, és már el is indultunk 10:00-kor, vidám mert az út minimum 3 óra és 13:00-ra a reptéren kell lennem, mert vár a jegyem ott bizonyosan. Meg is érkezem 13:10-re rohanok a megjelölt irodába, ami zárva… Na hátha megtalálom az illetékest, kérdezgetem akit érek, előbb utóbb mindenki rohangál, persze semmi, aztán előkerülnek az utazási irodás lányok, akik közlik, hogy gőzük sincs arról, mit akarok, és nincs is jegyem, meg mi az, hogy nincs előre kifizetve?
Rajtam 3-an sem fogtok ki, fő a határozottság és a nyugalom, eszem is 3 banánt gyorsan (mai ebéd) közben próbálom felhívni az ismerősöm, aki a jegyem intézte, persze nem veszi fel. Gyorsan látványosan pólót is cserélek, hátha növekszik az érdeklődés… Milyen meglepő a lányok is aktívabbak, kérdeznek, milyen Marsaalam? Igaz-e hogy a Delphin House-ban vannak delfinek? Végül láss csodát van ember aki tud a jegyemről, ki is van állítva el is telexezve, milyen jó, hogy késik a gép mert éppen már felszállna, mire eljutunk idáig. Kis meglepetés a lányok arcán, ki ez a fazon, aki így utazik?, illetve közlik, látszik, hogy edzett vagyok, hogy nem kezdtem idegeskedni… HA TUDNÁTOK, MIK TÖRTÉNTEK VELEM AZ ELMÚLT 3 HÓNAPBAN!!!!… Ne erről ennyit. Még a reptéren rendelek egy pizzaszeletet, amit a pénztárnál sikeresen kimozdítanak tálcával együtt az egyensúlyából és arccal a földön landol, engem nem érdekel éhes vagyok és ha ez van megeszem, ettem már homokra esett tükörtojást is arabok megdöbbenésére, de cserélik azonnal és miközben eszem, a plazmán egy spanyol táncost nézek (a víz alatti spanyol táncost!). IRÁNY HAZA!
Egyiptom ne félj, jövök vissza nov 11-én!, de kíváncsi vagyok, addig mi történik a bázison!!! – Ha tudok valamit, megírom!


2008.10.30 – Mindenütt jó, de legjobb???
Ma nem kaptam hírt kintről, így nem tudom, hogy mi történt, de én otthon vagyok és nézem a borús eget a 15 fokos “évszakhoz képest meleget”. Ami meg megdöbbent és már elfelejtettem, az a kis narancssárga A4/3-as méretű papír kupac, amit itthon csekkeknek neveznek és szépen összegyűlt… Jó ez nekem?


Ha van kérdésed, vagy észrevételed (minden ami pozitív annak örülök, ami negatív az építő) írj az info@merulnijo.hu -ra!

Köszönettel MPet

Scroll to Top